Az anyuka fogalom akkor vette kezdetét mikoris a méhed mély rejtekében rejtőzködtem, s bár soha nem lesz vége míg világ a világ és míg érzésekkel élnek az emberek.
Pici kis test és nagy boldogság így jellemezted bármikor szó került születési pillanatunkról.
Két kis lányka mondjam inkább úgy, hogy megragyogtatta a nap sugarait bár olykor gonosz, fekete felhökkel el is bújtatta csintalankodásaikkal. Erre csak legyintve annyit mondok:
-Csak akkor légy jó, ha a rosszalkodás nem szórakoztatóbb!
Ez a te napod s bár próbálkozok röviden és tömören írni pár sort csak egyetlen egy fogalom jut szemebe:
Köszönöm!
Köszönöm, hogy mellettünk álltál, hogy játszodtál, nevettél velünk és szorongtál amikor rosszul voltunk. Oly sok mindent tudnék ide sorolni de tudom hogyan vélekedsz erről, miszerint ezt kötelességednek érezted és érzed -de azért csak jóleső érzés. Gondolom hisz nem tudhatom.
U.I. beláttam a dolgokat: "Amikor valaki azt mondja neked, ne tedd, ne az jusson eszedbe, hogy meg akar gátolni valamiben, hanem, hogy szeret és meg akar védeni!"