Vágyódom, egyfolytában vágyakozok

Testemet elhagyva, egy pillanatra megtekinthettem magam és a környezetem. Olyan mint egy gyenge, megsinylett fenyő, aki árválkodik. Dölt, az élet döltötte így meg. Olykor picit görbe. Ágai a felhök felé néznek, egetkiáltó bosszúra szomjaz.Egy árnyékra aki nem más mint önmaga. De most nem fa vagyok talán ha víz lennék dagályként néznél.

„Bíztos büszke lenne rád”- hangzott a nap folyamán..


Én boldog vagyok,
sőt büszke , hogy ismerhettem, hogy szerethettem..
Hogy mellette lehettem !
Így hát, néha a tekintetemet Rád szegezem és hozzád vágyakozom lelkileg.
...üdvözlöm a kis hableányt a karodon.

Én vagyok

Üveg...

Nézz át rajtam hiszen üvegből vagyok,

néha mocskos, vagy tisztán ragyogok.

Eső mos és a Nap szárít,

hát így élek, mint a fekete szurok.

Szurok...

Ragadok, de tudd, hogy mohó vagyok.

Ha ide jössz, cipődön nyomot hagyok.

Van már nekem labdám, zoknim, miegymás

de kell nekem a Föld és a levegő fekete ragyogás.

Ragyogás...

Csillogó-villogó napkelte

éjjel alszok te veled!

Sokan dícsérnek;

és velem együtt énekelnek.

Nevetek...

Szép mosoly néha gyászoló,

gyászolom a világot

és a frissen nött virágot.

Tudd, hogy hiányollak és szívemben tartalak!

Szárnyalás

Repülj el kis barátom

messze, amennyire csak teheted.

Közeledj a Nap felé

és lásd csodaszép színét,

mely engem könnyekre fakaszt

ha órák hosszat bámulom a tavaszt.

Szárnyalj a jobb világ felé,

és szeresd a mérgezett alma másik felét.

Távoz innen , majd hozd el nékem

a mesebeli világot, hisz ez nem vétek.

Pillango barátom..

Repülj velem pillangó szárnyon.

Elkezdődött!

Tavasz amit rohamosan

a szeleburdi Nyár követ .

Minden és mindenki új arculatát

ölti; a fákat , Nimfák árnyékai ölelik .

A madarak barátságra hívják a rovarokat

s hát a halakat, horgászok karmai csitítanak.

Te elkezdted.

..De én befejezem!

Millió kérdéseket hallgattam el,

s vele együtt végtelen fájdalmat temettem el.

Egy hintát látok amit a szél hajt meg,

egy elszáradt virágcsokrot amit te dobtál még el.

Elfelejtett mondatok

és elhallgatott valóság.

Habár tudom mi rejlik a legenda mélyén

akár a kút fenekén,

én ugyanazt a színezett kar ölelését várom,

várom de csak álmomban találom.

Búcsút intek néked,

talán egy másodpercre, de nem ÖRÖKRE!