Hangulat bomba

Idegen férfi test

na meg egy állat tetem

akár két testvér

illetve páros,

egymásra találnak most!

Nem különb és

nem pártolandó a nő se,

majdhogynem olyan mint te.

Bezárva lezárom

és így hagyom ..

(soraimat)

Szótlanságot igértem, nem szerelmet

Meghitt pillanat: ülök

és az égő gyertya lángjába temetkezek.

Megégetném magam szelíd lánggal

csakhogy egyformák legyünk.

Kalitkába zárt pacsirta vagy nékem,

ki örökös hallgatásba merült, hiszen

születésed pillanatától megfosztott lénnyé váltál!

Hangodért cserébe ráleltél a gyönyörüségre,

a mindenség kincsére

-a reményre.

Majd megérekeztem én

és tudom, hogy káoszt okoztam.

Mágnesként vonzódok irántad,

folyton folyvást csak látni akarlak

mohó ember lettem-Te, kellesz nekem!

Aztán találkoztam veled,

jelbeszéddel társalogtunk

ahogy máskor is szoktuk.

Ezuttal minden más volt..

Különböző utat választunk

de most is a hangod után vágyakozok.

(B. Laci kérésére íródott!)

Holdfényben lépkedsz

Holdfényben láttalak,

ott álltál te sötét alak,

dúdolgattál még ha kellett

fütyültél is csak, hogy jobban elkeljél.

Vörös estélyi ruhádat,

több helyen is felszaggattad,

hogy csinos legyél..

Oh, de ehelyett nem néztél magadba.

Tév hittel élsz!

Hiszed, hogy az Ők világát bearanyozhatod,

mindent elkövetsz csakhogy

csodaszép estébe részesedj

és még a fizetésedet követeled?

Kihasználtak téged

és így maradtál az utca elbűvölő nője.

Szürke napok,

elhagyott lélek darabok,

több részre szakadok.

A szél majd darabjaimat

messze fújja,

amilyen messze csak tudja.

Felfedezek egy parányi kis szigetet

ott majd eléldegélek,

ami otthonom lesz,

változatos és lakájos!

Meleg homokszemek

melengetik majd testemet,

én csak távolba meredek

és akkor is vágyakozni fogok

valami szebbre és jobbra.

Döbbenet!

Te is ilyen vagy,

hiszen emberből vagy.

Neked ajánlom

Valmit szeretek benned!

A ragyogást a tekintetedbe biztosan

és azt is ahogyan nevetsz.

Mikor léted közelembe van

olyan mintha a felkelő Nap által

egyszerre lángolnék és lankadnék.

Gyertya fényeként ragyogsz

torzonborz- olykor szürke- napjaimba.

S ha kell védelmezően nyújtod

kezed (zongora ujjaiddal).

Nem tudom, hogy ki vagy!

Angyal-e vagy jó tulajdonságokkal

felruházott ördög..

De pillangók repdesnek,

és nem az utálat miatt..

Valmit kihoztál belőlem-

hogy csak egy érzést vagy egy

új személyiséget (nem tudom)

-és az megfejthetetlen

de mégis értelmezhető.

Nekem az a valami kell(!),

hiszen te ott vagy.