Hangulat bomba

Idegen férfi test

na meg egy állat tetem

akár két testvér

illetve páros,

egymásra találnak most!

Nem különb és

nem pártolandó a nő se,

majdhogynem olyan mint te.

Bezárva lezárom

és így hagyom ..

(soraimat)

Szótlanságot igértem, nem szerelmet

Meghitt pillanat: ülök

és az égő gyertya lángjába temetkezek.

Megégetném magam szelíd lánggal

csakhogy egyformák legyünk.

Kalitkába zárt pacsirta vagy nékem,

ki örökös hallgatásba merült, hiszen

születésed pillanatától megfosztott lénnyé váltál!

Hangodért cserébe ráleltél a gyönyörüségre,

a mindenség kincsére

-a reményre.

Majd megérekeztem én

és tudom, hogy káoszt okoztam.

Mágnesként vonzódok irántad,

folyton folyvást csak látni akarlak

mohó ember lettem-Te, kellesz nekem!

Aztán találkoztam veled,

jelbeszéddel társalogtunk

ahogy máskor is szoktuk.

Ezuttal minden más volt..

Különböző utat választunk

de most is a hangod után vágyakozok.

(B. Laci kérésére íródott!)

Holdfényben lépkedsz

Holdfényben láttalak,

ott álltál te sötét alak,

dúdolgattál még ha kellett

fütyültél is csak, hogy jobban elkeljél.

Vörös estélyi ruhádat,

több helyen is felszaggattad,

hogy csinos legyél..

Oh, de ehelyett nem néztél magadba.

Tév hittel élsz!

Hiszed, hogy az Ők világát bearanyozhatod,

mindent elkövetsz csakhogy

csodaszép estébe részesedj

és még a fizetésedet követeled?

Kihasználtak téged

és így maradtál az utca elbűvölő nője.

Szürke napok,

elhagyott lélek darabok,

több részre szakadok.

A szél majd darabjaimat

messze fújja,

amilyen messze csak tudja.

Felfedezek egy parányi kis szigetet

ott majd eléldegélek,

ami otthonom lesz,

változatos és lakájos!

Meleg homokszemek

melengetik majd testemet,

én csak távolba meredek

és akkor is vágyakozni fogok

valami szebbre és jobbra.

Döbbenet!

Te is ilyen vagy,

hiszen emberből vagy.

Neked ajánlom

Valmit szeretek benned!

A ragyogást a tekintetedbe biztosan

és azt is ahogyan nevetsz.

Mikor léted közelembe van

olyan mintha a felkelő Nap által

egyszerre lángolnék és lankadnék.

Gyertya fényeként ragyogsz

torzonborz- olykor szürke- napjaimba.

S ha kell védelmezően nyújtod

kezed (zongora ujjaiddal).

Nem tudom, hogy ki vagy!

Angyal-e vagy jó tulajdonságokkal

felruházott ördög..

De pillangók repdesnek,

és nem az utálat miatt..

Valmit kihoztál belőlem-

hogy csak egy érzést vagy egy

új személyiséget (nem tudom)

-és az megfejthetetlen

de mégis értelmezhető.

Nekem az a valami kell(!),

hiszen te ott vagy.

Áldozatot kért

Áldozat napja volt.

Megtettem ami tőlem telhetett.

Feláldoztalak téged!

Nem ellenkeztél,

sőt utolsó pillanatodba is fecsegtél

ahelyett, hogy a siralmas életedet próbáltad volna menteni.

Hallgatásra akartál bírni,

de én megszabadúltam tőled

- elsiettem mellőled, ott hagytalak-

de te még mindig

talán most is ott ülsz

és annak a fránya pillanat rabja lettél.

Az maradtál ,

igen!-egy rab vagy

és nem angyal.

Hiszen nem óvod az emberek életét,

nem az ők akarata a fontos számodra

Te vagy a magad Úra!

Te és csak is Te létezél,

Te szólalhatsz meg

Te vagy a makrokozmosz.

Nincs Istened, nincs aki feletted állna, élne vagy akár tanítana.

Egy társadalom rabja vagy

-a legcsökönyösebbé.

Talán kedvellek csak nem jöttem rá erre

és így dicsőítelek.

Felruháználak a világ legértékesebb tárgyával

hiszen neked az a fontos,

de nem tárnám fel elötted a társadalom igazi kincsét.

Fekete terem,

fekete kulcs zár,

fekete padló

-te nyikorogtál!

Légüres térben mozgó életek

táncolva, susogva éledeznek.

Néha taps, néha padló nyikorgás

gyors mozdulatok és semmi más!

Hat ember van,

de több az arculat!

Mosolyognak majd egy pofonra

nagyot ordítanak..

Köztük a főkolompos

dacos lépteivel irányit

és a végén

hálát ad a mozdulataidért.

Pár pillanat voltál, de a köszvény közénk állt

és megszünt az önmagamban való csalódás.

Ott voltam,

te bennem voltál

olykor könnyeztem

-te csak mosolyogtál.

Fekete terem,

hat ember,

életem itt véget ért

te meg mély vízbe fulladtál!

Lépcsőfok

Miért pont lépcsőfok: talán azért, mert két útvonala van: a "le" és "fel". Ezek az életben is jelen vannak. Eléggé archetipus kép.

Jó dolog ha felfele haladsz de az is jó ha lefele. Nos, igen meglepődhetsz, hogy a lefele haladó út jó is lehet. Talán ezen a példán lehet a legjobban érzékeltetni, hogy ha az ember akár lelkileg mint szellemileg labilis és lefele halad az jó is lehet. Hisz abban a piallanatban felébred, ráeszmél a valóságra és míg a mélyben tartózkodik el tudja dönteni, hogy mit is akar valójában, hogyan akarja mindazt megvalósítani. A lent tartózkodás úgy óv minket, mint a most fejlődő kisbabát az anyaméh. Táplálkozunk a saját gondolataink által és mikor úgy érezzük, hogy :" kész, meg tudom tenni" akkor megszületünk és elindulunk a lépcsőfokon felfele törekedve a csúcsra.

Szakítok veled..

• mert folytogató érzés fog el ha rád gondolok
• mert nem akarok mindig a búskomor pillanatokra gondolni-

... ha a kellemes emlékek elhomályosodnak- megteszem

• a jövő és a jelen az enyém, a többi lehet a tiéd
• tiszta akarok lenni

...de nem akarok más lenni, csak úgyanaz maradni

és boldogan szárnyalni!

(cím folytatása: Múlt)

Ibizacc

A történet egy kisvárosban kezdődött, melyben két lány engedte, hogy a fantáziája kibontakozzon.

Bontakozott biza és nem akárhogyan.

Az egészet egy füzet asztalra rakása indította, minden egyes lap széthullt az osztályban. E cselekedet folytán a lány oktatásként felemelt hangon "ráförmedt" a bűnös lányra. A bűnös személy csak hebegett-habogott, védekezni próbálkozott.

Még azon a napon újra fellángolt ez a történet, viszont ez már más volt. Itt a gyűlölet urakodott. A sértett személy elengedte haragját melyet fürge lábak mozgása (káráté) folytatta. Le akarta győzni a kárhozott személyt de nem testileg, szenvedjen csak lelkileg.

Így hát a fantázia beragyogta az egész éjszakát és ezután jöttek ám a csodák.

Képzeletben egy dárdával legyőzte a lényt , izzó mellkasát ütögette és az "I got the power!"-kijelentés hangzott el világszerte. A Nap is beragyogta az emberek életét e cselekedet következtében, mindenki örjöngött boldogságában és hősünket ünnepelték.

A legyőzött lény bőrét szűcs mester megnyúzta és aki még hősünkkel szembeszállna az a bőrből készült kaptárba bújna.

Hogy mi történne a zsírral?

Arról is gondoskodtunk...

A világon megjelenne az Ibizacc parfüm mely csodálatos illattal fedné az univerzum szemetét.

Ráncos homlok

Mikor ráncos egy ember homloka?

-mikor öregedik..

Én nem öregszem, mégis homlokom egyre inkább ráncosodik .

Összehúzom szemöldökömet és tudtára adom a társadalomnak, hogy valami iránt nem úgy vélekedek ahogy mások szeretnék/gondolnák/akarnák.

Néha kellemetlen az a tény, ha egy embert teljes mértékben megismered hiszen csalódsz benne. Csalódhatsz, mivel a rajta kialakúlt kép millió részekre törhet.

Van , hogy valaki több időt szeretne veled tölteni és ezt féltékenykedéssel fejezi ki. Elér valamit , de az nem a lágy szeretet jelképe lesz.

Válogatok!-És lehet, hogy egyedül maradok!

Tudom, hogy az ember társas lény és barátság nélkül (nem) lehet élni, viszont jelen időszkomban oly változásokon megyek keresztül amely arra késztet , hogy nekem jó legyen. Képzeld pont az ellenkezője történik napjaimban.

Oly dolgokkal szembesülök mely csalódást okoz, melytől kiráz a hideg és nem értem a külvilágot. Nem értem azon emberek gondolkodását akik más emberekből hasznot húznak , de nekik ebben rejlik a barátság .

Furák vagyunk. Minden ember a maga módján próbál élni, próbál a társadalom rabja lenni.

Én nem leszek rab, így inkább a magam barátja leszek.

Amióta létezik élet elismerem, hogy ha az emberek sokasága összefog nagy álmokat valósít meg. Jó érzés ha van aki ott áll melletted és együtt nevettek , ha együtt nyertek. Viszont ez megváltozhat.

Én csak nyugalomra vágyok, nyugalomra mely akár több évi mély álomba merít. Álomként élném meg további életemet a napi pörgéseivel és aprányi boldogságaival.

Napi boldogság?

Kis mértékben gondolkodok!

Törekedek, de tudom, hogy lassan lehet mindenhez (el)jutni.

Ma régi ismerős mosolyát hiányoltam. Igaz, rég nem láttam! Talán el is felejtettem az arcvonásait..

Vajon van-e mosolygó gödröcskéje?

Mikor mosolyog a szemei csillognak?

...

Mindenkiben őt keresem, habár tudom, hogy ő egy személy de a részecskéit akartam összerakni.

Viszont valamit nem találtam. A létét..

Hideg van, fázom és melegedésre vágyom.

Ne érts félre nem egy személyt hiányolok, nekem a mosolya kell..

Egyszer kialszik...

Egy gyertya. Meggyújtva.

Egy élet. Még éberen.

Bennem él, minden emlék.

Te!-miattad..

"Memento mori"

- ezt súgja a hang,

majd végig simítja lelkemet.

Halk lépteimet hallani

a föld alól, de nem sietek.

Hadd hallják, hogy itt vagyok

hadd érezzék talpam süllyedését

és szívem mély dobogó ütemét.

Majd kioltom a gyertya lángját,

ha ők is úgy gondolják.

Feltekintek a kék égre

és rápillantok az emberiségre.

Fordított világ

Fejre állt az élet

és vele együtt te!

Sírató falak között

és egy lányka mögött..

Ülök!

Nézem!

De nem ismerem..

Ő más ember,

neki nem fontos a barátság

és vele együtt a bátorítás...

Kitekint a nagy világba

és szerényen elpárolog egy ember látomásába.

KudArc

Homályban egy alak

ki dalra fakad,

füstölgő gőz közelben,

tükörképét szemlélné.

Kintekintene testéből

és minden szervéből

de leginkább,

tova szárnyalna vakságából...

Beleborzong a tudattól,

ami valahányszor felbukkan

és lassan porba súlytsa

....ameddig csak tudja!

Árny tilalom

Nyugtató színekben pompázok,

ez hát az árny tilalom.

Most mindenki lát

(és sok mindent elvár..)

Lelkem megürül

és a szívem, távoli jövőbe penderül.

Szép idő Nyugaton,

csendes Keleten,

egyesítem a kettőt

és ott te leszel!

Most egy ideig,

távolodni fogok

a

Föld ezen

részétől!

Vonzalom

Természetfölötti világgal történő kapcsolatteremtéshez használatos jósláshoz használták.

A hosszúélet szimbóluma lett, az erő és az állóképesség jelképe.

Poklok pora

Rabszolgaként húzom a vasból olvasztott hordókat. Vízes átjáron vezet az utam, mely végén egy kéz leveszi rólam a mélyen sújtott terhet.

Társaim utánam sorakozva vonultak, tekintetük a göröngyös aszfalt rabjaivá lettek. Ezekben a pillanatokban közösek voltak vágyaink, álmaink.

Mentünk, egy ideig bírtuk!

Megismétlődő időszak, mely 1994 évre vezet vissza.

Igen, éreztük.

A nyomás ami gondolatainkat homályosította, a könnyes pillanatok, amiket a körülmények nyújtottak.

1994, két éves voltam!

Azóta árva lelkek járják, más senki nem látogatta.

Több száz nö töltötte el a napjait, ugyanazok a szürke falak között, melyek évről évre porosodtak és velik együtt az emlékek is.

Mindenezeket eltöröltük, a port melyben dolgoztak és ami az eltelt 16 év "gyümölcse" végleg eltünt. A kátyuk is tiszták , most már foltozásra várnak.

Ha a kátyukat betömik, megszünik a pokol ahol a rabszolgasorsra ítélt nök életük nagy részét ott hagyták és ők is ott maradtak.

Így hát új élet veszi kezdetét.

Tiszta de bizonytalan!

Gonosz varázslat

Álom, mely a barátság gyökeres változását tárja szemem elé, vagyis amit a kezem ézékelt a meleg fogai között.

Egy harapás! Meghökkentő!

De megtörténhet!

Vajon figyelmeztet, az emberekben való bizalomra? Ha öszintén bízok, azt biza megbánom?

Talán az életre akar megtanítani, a barátság misztikumaira és a színkavalkádra. Viszont az is lehetséges, hogy figyelmeztet a következő sújtásra mely megelőzhető.

Álmom, te gonosz varázsló!

Fejezet

Koptatok minden egyes szálat ami a múlthoz kapcsolódik.

Tudom eljön majd az idő mikor mosolyogva fogok gondolni mindazokra a pillanatokra melyek kellemetlenül érintettek.

Vonal vagyok a papíron, miattam senki nem lesz se jó, se rossz ember. Én nem váltom meg a világot, mint a hősök. Én azért vagyok, hogy picivel másképp érzékeljem az érthetetlent.

Számomra az idő múlhatatlan, mások szerint véges.

Én tudom, hogy aminek meg kell történjen meg is fog, ahogy azt is, hogy az idő nem fog elöttünk bezáródni még ha vége is lesz mindennek.

Figyelek, okulok és folyton folyvást kutatok.

Te leszel a fejezet nekem, általad nyitom meg életem rejtélyes kapuit, melyet idáig porosodó lakat zárt.

Megérkeztek

Napfény nekem,

ő csendeske. Két hetes.

Ugatásával megmutatja, hogy ki is az úr.

Ő Sanyi.

A család hangja

Először még gyámortalan volt, majd lassan megjött a hangja.

Kedvelte a kávét és mellette a tojást is.

Becses szavai ezek voltak: "puszi", "szia" és a rossz időkre :"jaj jaj".

Imádta az emberek haját túrni, ő ebben látta az élet kincseit.

A zenére mindig ráhangolódott és néha táncolt.

Akiket szeretett, annak még puszit is adott és mellette csirikolt.

Velünk evett és reggelente ő keltett.

Most csend van és a hiány érzete lappang mindenki szívében.

Meditatív szellemed

Látásod tovaszárnyal

álmaidba se gondoltad volna...

Tízszeres túlerő,

mágikus szenvedő.

Érzed létét

de mintha itt se lennél.

Ami zöld

az most kék lesz,

ami repül ,

csendben tovább ül.

Ez az Oázis!

Vágyódom, egyfolytában vágyakozok

Testemet elhagyva, egy pillanatra megtekinthettem magam és a környezetem. Olyan mint egy gyenge, megsinylett fenyő, aki árválkodik. Dölt, az élet döltötte így meg. Olykor picit görbe. Ágai a felhök felé néznek, egetkiáltó bosszúra szomjaz.Egy árnyékra aki nem más mint önmaga. De most nem fa vagyok talán ha víz lennék dagályként néznél.

„Bíztos büszke lenne rád”- hangzott a nap folyamán..


Én boldog vagyok,
sőt büszke , hogy ismerhettem, hogy szerethettem..
Hogy mellette lehettem !
Így hát, néha a tekintetemet Rád szegezem és hozzád vágyakozom lelkileg.
...üdvözlöm a kis hableányt a karodon.

Én vagyok

Üveg...

Nézz át rajtam hiszen üvegből vagyok,

néha mocskos, vagy tisztán ragyogok.

Eső mos és a Nap szárít,

hát így élek, mint a fekete szurok.

Szurok...

Ragadok, de tudd, hogy mohó vagyok.

Ha ide jössz, cipődön nyomot hagyok.

Van már nekem labdám, zoknim, miegymás

de kell nekem a Föld és a levegő fekete ragyogás.

Ragyogás...

Csillogó-villogó napkelte

éjjel alszok te veled!

Sokan dícsérnek;

és velem együtt énekelnek.

Nevetek...

Szép mosoly néha gyászoló,

gyászolom a világot

és a frissen nött virágot.

Tudd, hogy hiányollak és szívemben tartalak!

Szárnyalás

Repülj el kis barátom

messze, amennyire csak teheted.

Közeledj a Nap felé

és lásd csodaszép színét,

mely engem könnyekre fakaszt

ha órák hosszat bámulom a tavaszt.

Szárnyalj a jobb világ felé,

és szeresd a mérgezett alma másik felét.

Távoz innen , majd hozd el nékem

a mesebeli világot, hisz ez nem vétek.

Pillango barátom..

Repülj velem pillangó szárnyon.

Elkezdődött!

Tavasz amit rohamosan

a szeleburdi Nyár követ .

Minden és mindenki új arculatát

ölti; a fákat , Nimfák árnyékai ölelik .

A madarak barátságra hívják a rovarokat

s hát a halakat, horgászok karmai csitítanak.

Te elkezdted.

..De én befejezem!

Millió kérdéseket hallgattam el,

s vele együtt végtelen fájdalmat temettem el.

Egy hintát látok amit a szél hajt meg,

egy elszáradt virágcsokrot amit te dobtál még el.

Elfelejtett mondatok

és elhallgatott valóság.

Habár tudom mi rejlik a legenda mélyén

akár a kút fenekén,

én ugyanazt a színezett kar ölelését várom,

várom de csak álmomban találom.

Búcsút intek néked,

talán egy másodpercre, de nem ÖRÖKRE!

Kapu

Titkok kapui előtt állok
forgolódok, egy tölgyfát látok.
Ezeréves átok sújtotta
és rajta egy bábut lógatnak.
A bábu haja szalma,
tű a karma,
szeme kacsint,
mert ő, rám mogorván tekint.
Néha a szél hintáztatja
és olyankor ő a haját rázza.
Gyerekek jó pajtása
de felnőttek rémálma.
Ő a titkok kapui védelmezője
zsebében rejti a lakat életét.

Ikerpár

Egy férfi és egy nő

hatalom gyűlölő.

Két kéz ami egybeforr

és legendás társalgó.

Hangok melyek nekem szóltak

és szájak amik arcomon nyomot hagytak.

Különleges nevet hordoznak magukkal

de nekem anyuka és apuka.

Nekem nem számít a név

csak az ami tettre kész.

Áldozat bemutatás helyett

a rituálé a boldogság

és az ujjak

amik kioktatnak.

Nem tudom elmondani

mindazt amit ők adnak

de tudom, hogy szeretetnél többet adnak.

Ők az én angyalaim,

kiket nékem küldtek.

Megbecsülöm?

-majd elválik.

Szeretem mikor mosolyognak

és mikor nem fáradtak.

Szeretem anyukám sima kezét

és bujkálni apukám háta mögé.

Két csodabogár

kik csodás életet adnak.

Kiállítás

Négy fal között
és millió hajszál mögött,
csavarodok mint a hajam
és hallod csengő szavam.
Millió színek tükröződnek
fakók vagy fényesek,
egy, kettő csillámporral hintett,
három, négy sima mint a rét.
Személyiség ide, személyiség oda,
a hajad csillogása egy óda.
Ha tehetném,
árnyalatok szerint ültetném,
s így lenne a haj,
szivárvány vihar.

Csinálj valami újat

Csinálj valami újat
ami elhamvaszt
de mégis újjászületsz.
Elég ha kitárod szobád ablakát
vagy akár szíved ajtaját,
a világ tükörképedet mutatja
és lelked mélypontját elhajtja.
Akár a halászok, kik csodabotukkal
a boldogságukat akarják megragadni,
pont mint a madarak
kik a Nap felé tartanak.
Különböző lények,
mégis együtt élnek.


Tükörkép vagy te a világnak,
akár a fa az almának.

Egy pillantás

Megállt az idő , megállt a világ
az emberek na meg a hóvirág.
A szél se siratja már
a gyászos fűzfa ágait…
És te- kinek évek óta a föld a takarója,
fejénél ékes szavak, kopjafát markolnak
-új világra vagy hivatott,
hogy óvd a szebb napot.
Hullámok dúlva fúlva kavarodnak
és egy kacsapár, kicsinyeikért hadba szállnak.
A világ marionett bábuként játszik,
játszik ahogy engedik.
Eljön majd a szebb idő
mikor szükségtelen a játék,
s mikor te leszel az emlék.
Akkor lesz a szebb idő
akkorra nagy lesz a temető.
Mások lelkeit- emlékeiddel elhalmozva
-nyugtatni fogod..
Nyugtatni ameddig csak tudod..

(emlék a Bácsiról)

Nevemet már csak a szél suttogja..

Fáj, hogy így szeretnek,
s, hogy mások kinevetnek.
Unok nektek megfelelni
és szívem ritmusait siettetni.

Nevemet már csak a szél suttogja
s testemet maga után vonszolja.
Feleségül vesz a bánat
mely sirat és nyugtat.

Egy láncszem, ami változásra késztet
és egy hang mely újszülöttet kérdez.
S te, ki szeretsz mást ölelsz
én csak nézlek, ölbe tett kézzel.

Kedves Ismerős

Tegnap beszéltünk utoljára, de búcsúzásom pillanatában már hiányoztál.Rég láttalak.Láttalak, de nem boldogan.Testem mély rejtekhelyében tartom a fájdalmadat, mely most az egész életedet birtokolja.Bármit megtennék annak érdekében, hogy te újra boldog lehess, hogy mosoly uralja az arcodat és ne a könnyek.Szívesen ott lennék melletted és csak törölném a cseppeket, ölelnélek, hogy tudd nem vagy egyedül..
De én más vagyok, talán erre te is rájöttél.
Most az én időm jött el.Most én fogok segíteni.
Nem így kellett volna történjen.
Utolsó pillantásom láttán a kék szemedben egy sodródó hajót láttam a viharban.Én azokat a hullámokat csitítani akarom, meglásd segíteni fogok.

Üdv.
Egy árny

Veszteség

A szél már tegnap fülembe suttogta a végzetet, mely a mai nap folyamán bekövetkezett.Reggel könnycseppek hulltak az égből, melyeket nem tudni ki ejtett.

Délben a szél újra felkelt és vele együtt még több könnycsepp hullt.Minden ember beburkolózott…

Egy újabb porcelán baba törött össze, darabkáit a szél szétszórta , hogy az egész világ osztozzon a fájdalmon. Egy lélek, egyedül hagyva, egy test amit a Harag lep el.A harag energiát ad..Túl sokat..

Most olyan vagy mint egy összehajtogatott papírhajó ami sodródik a hullámokkal és lehet, hogy elázik.

Egy életet vesztettél el, a sajátodat.