Ibizacc

A történet egy kisvárosban kezdődött, melyben két lány engedte, hogy a fantáziája kibontakozzon.

Bontakozott biza és nem akárhogyan.

Az egészet egy füzet asztalra rakása indította, minden egyes lap széthullt az osztályban. E cselekedet folytán a lány oktatásként felemelt hangon "ráförmedt" a bűnös lányra. A bűnös személy csak hebegett-habogott, védekezni próbálkozott.

Még azon a napon újra fellángolt ez a történet, viszont ez már más volt. Itt a gyűlölet urakodott. A sértett személy elengedte haragját melyet fürge lábak mozgása (káráté) folytatta. Le akarta győzni a kárhozott személyt de nem testileg, szenvedjen csak lelkileg.

Így hát a fantázia beragyogta az egész éjszakát és ezután jöttek ám a csodák.

Képzeletben egy dárdával legyőzte a lényt , izzó mellkasát ütögette és az "I got the power!"-kijelentés hangzott el világszerte. A Nap is beragyogta az emberek életét e cselekedet következtében, mindenki örjöngött boldogságában és hősünket ünnepelték.

A legyőzött lény bőrét szűcs mester megnyúzta és aki még hősünkkel szembeszállna az a bőrből készült kaptárba bújna.

Hogy mi történne a zsírral?

Arról is gondoskodtunk...

A világon megjelenne az Ibizacc parfüm mely csodálatos illattal fedné az univerzum szemetét.

Ráncos homlok

Mikor ráncos egy ember homloka?

-mikor öregedik..

Én nem öregszem, mégis homlokom egyre inkább ráncosodik .

Összehúzom szemöldökömet és tudtára adom a társadalomnak, hogy valami iránt nem úgy vélekedek ahogy mások szeretnék/gondolnák/akarnák.

Néha kellemetlen az a tény, ha egy embert teljes mértékben megismered hiszen csalódsz benne. Csalódhatsz, mivel a rajta kialakúlt kép millió részekre törhet.

Van , hogy valaki több időt szeretne veled tölteni és ezt féltékenykedéssel fejezi ki. Elér valamit , de az nem a lágy szeretet jelképe lesz.

Válogatok!-És lehet, hogy egyedül maradok!

Tudom, hogy az ember társas lény és barátság nélkül (nem) lehet élni, viszont jelen időszkomban oly változásokon megyek keresztül amely arra késztet , hogy nekem jó legyen. Képzeld pont az ellenkezője történik napjaimban.

Oly dolgokkal szembesülök mely csalódást okoz, melytől kiráz a hideg és nem értem a külvilágot. Nem értem azon emberek gondolkodását akik más emberekből hasznot húznak , de nekik ebben rejlik a barátság .

Furák vagyunk. Minden ember a maga módján próbál élni, próbál a társadalom rabja lenni.

Én nem leszek rab, így inkább a magam barátja leszek.

Amióta létezik élet elismerem, hogy ha az emberek sokasága összefog nagy álmokat valósít meg. Jó érzés ha van aki ott áll melletted és együtt nevettek , ha együtt nyertek. Viszont ez megváltozhat.

Én csak nyugalomra vágyok, nyugalomra mely akár több évi mély álomba merít. Álomként élném meg további életemet a napi pörgéseivel és aprányi boldogságaival.

Napi boldogság?

Kis mértékben gondolkodok!

Törekedek, de tudom, hogy lassan lehet mindenhez (el)jutni.

Ma régi ismerős mosolyát hiányoltam. Igaz, rég nem láttam! Talán el is felejtettem az arcvonásait..

Vajon van-e mosolygó gödröcskéje?

Mikor mosolyog a szemei csillognak?

...

Mindenkiben őt keresem, habár tudom, hogy ő egy személy de a részecskéit akartam összerakni.

Viszont valamit nem találtam. A létét..

Hideg van, fázom és melegedésre vágyom.

Ne érts félre nem egy személyt hiányolok, nekem a mosolya kell..

Egyszer kialszik...

Egy gyertya. Meggyújtva.

Egy élet. Még éberen.

Bennem él, minden emlék.

Te!-miattad..

"Memento mori"

- ezt súgja a hang,

majd végig simítja lelkemet.

Halk lépteimet hallani

a föld alól, de nem sietek.

Hadd hallják, hogy itt vagyok

hadd érezzék talpam süllyedését

és szívem mély dobogó ütemét.

Majd kioltom a gyertya lángját,

ha ők is úgy gondolják.

Feltekintek a kék égre

és rápillantok az emberiségre.

Fordított világ

Fejre állt az élet

és vele együtt te!

Sírató falak között

és egy lányka mögött..

Ülök!

Nézem!

De nem ismerem..

Ő más ember,

neki nem fontos a barátság

és vele együtt a bátorítás...

Kitekint a nagy világba

és szerényen elpárolog egy ember látomásába.

KudArc

Homályban egy alak

ki dalra fakad,

füstölgő gőz közelben,

tükörképét szemlélné.

Kintekintene testéből

és minden szervéből

de leginkább,

tova szárnyalna vakságából...

Beleborzong a tudattól,

ami valahányszor felbukkan

és lassan porba súlytsa

....ameddig csak tudja!