Megtettem ami tőlem telhetett.
Feláldoztalak téged!
Nem ellenkeztél,
sőt utolsó pillanatodba is fecsegtél
ahelyett, hogy a siralmas életedet próbáltad volna menteni.
Hallgatásra akartál bírni,
de én megszabadúltam tőled
- elsiettem mellőled, ott hagytalak-
de te még mindig
talán most is ott ülsz
és annak a fránya pillanat rabja lettél.
Az maradtál ,
igen!-egy rab vagy
és nem angyal.
Hiszen nem óvod az emberek életét,
nem az ők akarata a fontos számodra
Te vagy a magad Úra!
Te és csak is Te létezél,
Te szólalhatsz meg
Te vagy a makrokozmosz.
Nincs Istened, nincs aki feletted állna, élne vagy akár tanítana.
Egy társadalom rabja vagy
-a legcsökönyösebbé.
Talán kedvellek csak nem jöttem rá erre
és így dicsőítelek.
Felruháználak a világ legértékesebb tárgyával
hiszen neked az a fontos,
de nem tárnám fel elötted a társadalom igazi kincsét.
