Lezárult egy hosszan tartó fejezet az életemben. Talán a legfontosabb fejezet volt , amit lassan és olykor hiányosan raktam ki az ösvényemet.
De vége, így most csak az elkövetkezendő lépési lehetőségemre kell várjak.
[Hátradőlök és kényelembe helyezem magam , csak pihenek, pihenek..]
12 évet hagyok most magam után..
Kisebb koromban nem gondoltam volna , hogy valaha elérek én is ehhez a pontig. Most viszont azon töprengek, hogyan járhatott le a 12 évi tanulás ily hamar?
Három iskola, három különböző osztály és diákok, na meg a tanárok.
És bár iskolás voltam az évek alatt sok minden történt velem, ami biztosan veled is vagy csak hasonló.Amit jelenleg tárolunk magunkban azt mind-mind ennek a csodásan bűvös számnak köszönhetjük.
Kellemetlen de inkább a jövőbe tekintek a még meglévő homályba és várva várom a változásokat, a csodákat és vele együtt az ösvényeket.