Kapu

Titkok kapui előtt állok
forgolódok, egy tölgyfát látok.
Ezeréves átok sújtotta
és rajta egy bábut lógatnak.
A bábu haja szalma,
tű a karma,
szeme kacsint,
mert ő, rám mogorván tekint.
Néha a szél hintáztatja
és olyankor ő a haját rázza.
Gyerekek jó pajtása
de felnőttek rémálma.
Ő a titkok kapui védelmezője
zsebében rejti a lakat életét.

Ikerpár

Egy férfi és egy nő

hatalom gyűlölő.

Két kéz ami egybeforr

és legendás társalgó.

Hangok melyek nekem szóltak

és szájak amik arcomon nyomot hagytak.

Különleges nevet hordoznak magukkal

de nekem anyuka és apuka.

Nekem nem számít a név

csak az ami tettre kész.

Áldozat bemutatás helyett

a rituálé a boldogság

és az ujjak

amik kioktatnak.

Nem tudom elmondani

mindazt amit ők adnak

de tudom, hogy szeretetnél többet adnak.

Ők az én angyalaim,

kiket nékem küldtek.

Megbecsülöm?

-majd elválik.

Szeretem mikor mosolyognak

és mikor nem fáradtak.

Szeretem anyukám sima kezét

és bujkálni apukám háta mögé.

Két csodabogár

kik csodás életet adnak.

Kiállítás

Négy fal között
és millió hajszál mögött,
csavarodok mint a hajam
és hallod csengő szavam.
Millió színek tükröződnek
fakók vagy fényesek,
egy, kettő csillámporral hintett,
három, négy sima mint a rét.
Személyiség ide, személyiség oda,
a hajad csillogása egy óda.
Ha tehetném,
árnyalatok szerint ültetném,
s így lenne a haj,
szivárvány vihar.

Csinálj valami újat

Csinálj valami újat
ami elhamvaszt
de mégis újjászületsz.
Elég ha kitárod szobád ablakát
vagy akár szíved ajtaját,
a világ tükörképedet mutatja
és lelked mélypontját elhajtja.
Akár a halászok, kik csodabotukkal
a boldogságukat akarják megragadni,
pont mint a madarak
kik a Nap felé tartanak.
Különböző lények,
mégis együtt élnek.


Tükörkép vagy te a világnak,
akár a fa az almának.

Egy pillantás

Megállt az idő , megállt a világ
az emberek na meg a hóvirág.
A szél se siratja már
a gyászos fűzfa ágait…
És te- kinek évek óta a föld a takarója,
fejénél ékes szavak, kopjafát markolnak
-új világra vagy hivatott,
hogy óvd a szebb napot.
Hullámok dúlva fúlva kavarodnak
és egy kacsapár, kicsinyeikért hadba szállnak.
A világ marionett bábuként játszik,
játszik ahogy engedik.
Eljön majd a szebb idő
mikor szükségtelen a játék,
s mikor te leszel az emlék.
Akkor lesz a szebb idő
akkorra nagy lesz a temető.
Mások lelkeit- emlékeiddel elhalmozva
-nyugtatni fogod..
Nyugtatni ameddig csak tudod..

(emlék a Bácsiról)

Nevemet már csak a szél suttogja..

Fáj, hogy így szeretnek,
s, hogy mások kinevetnek.
Unok nektek megfelelni
és szívem ritmusait siettetni.

Nevemet már csak a szél suttogja
s testemet maga után vonszolja.
Feleségül vesz a bánat
mely sirat és nyugtat.

Egy láncszem, ami változásra késztet
és egy hang mely újszülöttet kérdez.
S te, ki szeretsz mást ölelsz
én csak nézlek, ölbe tett kézzel.

Kedves Ismerős

Tegnap beszéltünk utoljára, de búcsúzásom pillanatában már hiányoztál.Rég láttalak.Láttalak, de nem boldogan.Testem mély rejtekhelyében tartom a fájdalmadat, mely most az egész életedet birtokolja.Bármit megtennék annak érdekében, hogy te újra boldog lehess, hogy mosoly uralja az arcodat és ne a könnyek.Szívesen ott lennék melletted és csak törölném a cseppeket, ölelnélek, hogy tudd nem vagy egyedül..
De én más vagyok, talán erre te is rájöttél.
Most az én időm jött el.Most én fogok segíteni.
Nem így kellett volna történjen.
Utolsó pillantásom láttán a kék szemedben egy sodródó hajót láttam a viharban.Én azokat a hullámokat csitítani akarom, meglásd segíteni fogok.

Üdv.
Egy árny