Bácsi

Mindig eljön az ember életében az az idő, mikor nem önszántából burkolózik fekete ruhába.Fájdalmas ugyan azt az ösvényt megtenni egy utolsó búcsúzkodás miatt.Egy test aki gyerek korod emlékeit idézi,egy lélek aki puha bőrével átkarolt,egy kacaj aki segített a tovább lépésben. Ettől kell elbúcsúzz.
Újból ott vagy.Az ismerős ösvény .Egy újabb búcsúzkodás.A szél fellibben , érzed az ottlétét.Kegyetlen.
Kisírva kíséred és búcsúzol szürke, átdöfött és mégis üres lélekkel.
Óvodás vagyok...a szüleimmel kézen fogva és körbevéve megyünk négyen egy helyre ahol boldogság és rívás van de mégis a mosoly és az ölelés győz.Betoppanunk még mindig emlékszek arra a meleg de mégis fura csípős szagra.Egy kis hűtő, kis asztal és konyha ,vörös szőnyeg ,egy ágy és egy Bácsi.A Bácsi heverészik mégis megpillantásunk láttán felpattan és egy lágy csókot ad orcánkra.-Mi nem szerettük azt a puszit, mindig töröltük.Az ebéd megvolt, a bácsi tölti az italt, tölti az üdítőt.A néni is mozog ám de ő nem szívből csinálja ezeket.Csodálatos pillanatok teltek ott aztán eljött a búcsúzás ideje és mi távoztunk.
Többször mentünk,egy újabb ebéd, vacsora.Egy újabb haza érkezés külföldről és ajándékok melyek szívből jövőek voltak.
Telt múlt az idő, újabb és újabb helyeken találkoztunk a Bácsival.
Egy fordulatot vett az egész élet, bármikor láttuk , mindig az ágyban tartózkodott.A távirányító kezében és a tv-t bámulva egyre több és több gyógyszerrel elhalmozva.Majd jöttek azok a pillanatok mikor már fel se kelt az ágyból de úgy is, lágy, forró csókot adott orcánkra.A humora ami csodálatos volt, Kati óvónéni, megtanított, hogyan lehet ujjal játszani.
.................................................................................................................
2006 évében édesanyámról kiderült, hogy egészségügyi problémái vannak.A család mellette állt, mindenki mellette volt gondoskodóan.Ez egy nagyon hosszú időszak volt, mikor nem volt mellettünk, csak telefonon tudtunk vele beszélgetni, édesapámat se láttuk , olykor hazajött este de reggelre már nem is láttuk. Hosszú időszak...oh jaj.
Ekkor a bácsi is egyre jobban gyengült, többször került kórházba.Még mindig emlékezetemben van a kijelentése:

"Istenem, inkább vigyél el engem, minthogy Őt!Hiszen ő még fiatal, két gyereke van, kicsikék és anyai szeretetre és gondoskodásra van szükségük."

Anyukám meggyógyult és a Bácsi hónapokra rá 2006 július 4.-én eltávozott köreinkből.
Az ismétlődő ösvény, egy test aki gyerek korod emlékeit idézi, egy lágy csók amit mindig töröltünk de akkor többet nem töröltem volna le, még öleléseket kívántam, nem akartam önszántamból fekete ruhába burkolózni, azt az ösvényt se megtenni, virágokat koszorúkat se látni, semmit.Csak őt akartam látni élve, boldogan és szellemeskedve.De az sose fog megtörténni.Már csak az emlékeinkben él tovább, képeken lehet őt látni és az álmainkban.
Csak most kezdem értelmezni és egyben felfogni, hogy ő miket is tett, a családot összetartotta, ő volt a kapocs, a szál, ő volt az aki melengetett mindent és mindenkit akit ismert és szeretett.A távozása mindenkit elszomorított, én nem tudtam felfogni azt gondoltam, hogy külföldön tartózkodik de eljött a harmadik év nélküle és értem a halál és az élet közti különbséget. Sokan távoznak közülünk .A Bácsi elment, a Bácsit sose fogom látni de mégis itt el közöttünk.