Fáj, hogy így szeretnek,
s, hogy mások kinevetnek.
Unok nektek megfelelni
és szívem ritmusait siettetni.
Nevemet már csak a szél suttogja
s testemet maga után vonszolja.
Feleségül vesz a bánat
mely sirat és nyugtat.
Egy láncszem, ami változásra késztet
és egy hang mely újszülöttet kérdez.
S te, ki szeretsz mást ölelsz
én csak nézlek, ölbe tett kézzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése