Nézz át rajtam hiszen üvegből vagyok,
néha mocskos, vagy tisztán ragyogok.
Eső mos és a Nap szárít,
hát így élek, mint a fekete szurok.
Szurok...
Ragadok, de tudd, hogy mohó vagyok.
Ha ide jössz, cipődön nyomot hagyok.
Van már nekem labdám, zoknim, miegymás
de kell nekem a Föld és a levegő fekete ragyogás.
Ragyogás...
Csillogó-villogó napkelte
éjjel alszok te veled!
Sokan dícsérnek;
és velem együtt énekelnek.
Nevetek...
Szép mosoly néha gyászoló,
gyászolom a világot
és a frissen nött virágot.
Tudd, hogy hiányollak és szívemben tartalak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése