2010. 10. 07.

Egyszer kialszik...


Egy gyertya. Meggyújtva.

Egy élet. Még éberen.

Bennem él, minden emlék.

Te!-miattad..


"Memento mori"

- ezt súgja a hang,

majd végig simítja lelkemet.

Halk lépteimet hallani

a föld alól, de nem sietek.

Hadd hallják, hogy itt vagyok

hadd érezzék talpam süllyedését

és szívem mély dobogó ütemét.


Majd kioltom a gyertya lángját,

ha ők is úgy gondolják.

Feltekintek a kék égre

és rápillantok az emberiségre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése