Elkezdődött!

Tavasz amit rohamosan

a szeleburdi Nyár követ .

Minden és mindenki új arculatát

ölti; a fákat , Nimfák árnyékai ölelik .

A madarak barátságra hívják a rovarokat

s hát a halakat, horgászok karmai csitítanak.

Te elkezdted.

..De én befejezem!

Millió kérdéseket hallgattam el,

s vele együtt végtelen fájdalmat temettem el.

Egy hintát látok amit a szél hajt meg,

egy elszáradt virágcsokrot amit te dobtál még el.

Elfelejtett mondatok

és elhallgatott valóság.

Habár tudom mi rejlik a legenda mélyén

akár a kút fenekén,

én ugyanazt a színezett kar ölelését várom,

várom de csak álmomban találom.

Búcsút intek néked,

talán egy másodpercre, de nem ÖRÖKRE!