Áldozatot kért

Áldozat napja volt.

Megtettem ami tőlem telhetett.

Feláldoztalak téged!

Nem ellenkeztél,

sőt utolsó pillanatodba is fecsegtél

ahelyett, hogy a siralmas életedet próbáltad volna menteni.

Hallgatásra akartál bírni,

de én megszabadúltam tőled

- elsiettem mellőled, ott hagytalak-

de te még mindig

talán most is ott ülsz

és annak a fránya pillanat rabja lettél.

Az maradtál ,

igen!-egy rab vagy

és nem angyal.

Hiszen nem óvod az emberek életét,

nem az ők akarata a fontos számodra

Te vagy a magad Úra!

Te és csak is Te létezél,

Te szólalhatsz meg

Te vagy a makrokozmosz.

Nincs Istened, nincs aki feletted állna, élne vagy akár tanítana.

Egy társadalom rabja vagy

-a legcsökönyösebbé.

Talán kedvellek csak nem jöttem rá erre

és így dicsőítelek.

Felruháználak a világ legértékesebb tárgyával

hiszen neked az a fontos,

de nem tárnám fel elötted a társadalom igazi kincsét.