Valmit szeretek benned!
A ragyogást a tekintetedbe biztosan
és azt is ahogyan nevetsz.
Mikor léted közelembe van
olyan mintha a felkelő Nap által
egyszerre lángolnék és lankadnék.
Gyertya fényeként ragyogsz
torzonborz- olykor szürke- napjaimba.
S ha kell védelmezően nyújtod
kezed (zongora ujjaiddal).
Nem tudom, hogy ki vagy!
Angyal-e vagy jó tulajdonságokkal
felruházott ördög..
De pillangók repdesnek,
és nem az utálat miatt..
Valmit kihoztál belőlem-
hogy csak egy érzést vagy egy
új személyiséget (nem tudom)
-és az megfejthetetlen
de mégis értelmezhető.
Nekem az a valami kell(!),
hiszen te ott vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése