elhagyott lélek darabok,
több részre szakadok.
A szél majd darabjaimat
messze fújja,
amilyen messze csak tudja.
Felfedezek egy parányi kis szigetet
ott majd eléldegélek,
ami otthonom lesz,
változatos és lakájos!
Meleg homokszemek
melengetik majd testemet,
én csak távolba meredek
és akkor is vágyakozni fogok
valami szebbre és jobbra.
Döbbenet!
Te is ilyen vagy,
hiszen emberből vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése