Egy szürke terem falai között lelem magam.Átölel és pátyolgat, mint édesanyám ahogy gyerekkoromba az ölébe tartott és a sima kezét lágyan végig simította az arcomon.
Most ez a szürke terem nem ugyanazt a biztonságot nyújtsa nekem , mint édesanyám.Egy terem ami telis-tele van gondolatokkal,érzelmekkel és fájdalmakkal.
Egy hely ahol sose tudod,hogy mi történik, ahol most még boldog vagy és egy süvítés hallatára eltűnik az egész boldogság egy sötét lyukba.
A váratlan dolgok mennyire hideg zuhanyként érkeznek...a ruhám már megszáradni se tud, percről- percre érkeznek a fennhéjázó kritikák.
De ezáltal én más leszek..ők leöntenek vízzel én meg szárítom magam.
Viszont köszönöm nekik, hisz segítenek.. segítenek, hogy erősödjek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése