2010. 03. 07.

A teázás


Felteszem szemüvegem,
homályos látóidegem
Hibiszkuszért kiált.
Légből kapott szó,
mégis gyorsító.
Füstfelhő követi
azért szeretik.
Fény-árny játék felettünk,
én meg fésületlenül
mélyreható változásért ordibált!
Most teázok..
de itthon.
Szürkeség ölel át
s lelkemet egy szigony döfte át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése