Egy szekér az utcában ami mindig nyomot hagy maga után.Mindig hallom a sejtelmes hangot ahogyan végig vágtat...
Egy szekér, mely majdnem szét van esve, elől négy fekete lóval, nagyokat sikoltanak mikor az elhasadt járda széléhez érnek.
Roncsnak tűnik az egész de valójában egy kincs.Egy kincs ami értékelhetetlen!
Éjjelente suhan végig, senki nem látja és hallja, csak én.
Néha egy fehér ruhás lánykát is látok...Mindig siet valahova.De vajon hova?
Sokszor látni a ruháját, amit a nagy sebességben a szél össze-vissza cibál.Haja, akár egy selyem sál, lobog a semmibe.
Az ő jelenlétében a Hold mindig kiteljesedik és nemcsak a Hold.Minden megváltozik, még az ablakom is melyen nap mint nap kitekintek.
Ő az, aki nem hagyja, hogy a társadalom tagja legyek.
Ő egyszerűen mássá tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése