Van egy álmom,
mondhatni vágyam...
reális, de mégse,
döntsd el te!
Nehéz kimondani a kimondhatatlant!
Olyan vagyok mint egy bogár-
(félek a bogaraktól,
félek önmagamtól?)
-aki a fán jár..
kúszik, mászik.
Magam elé tűztem valamit,
abba senki nem tántorít.
Felmászok én arra a fára
na meg a csúcsára,
onnan nézek szerteszét,
a fán munkálkodó fakopácsra.
Elindulok, alaposan küzdve az álmokért
de megcsinálom a háborúért.
Már majdnem az 5.ágat elhagyva,
leestem egy narancs héjára.
Dacolva a szelek között,
én meg a pajzsom mögött,
úgy másztam az éjjben
reménnyel és teli vérrel,
éjt nappallá téve.
Sokáig távol voltam,
ez alatt nagyon megváltoztam
Most valahol a fa törzsén járok,
elveszetten, álmok között szállok.
nagyon ügyi vagy baba... nagyon jók az írásaid, de ezt már sokszor elmondtam...:*
VálaszTörlés