Egy csodás ébredés, mikor a nap az arcodat lágyan végig simítja.Megfordulsz és mellette vagy.Egymás szemébe néztek és látjátok a világot, az örökkévalóságot.Tiétek az élet,a nap is nektek ragyog, a madarak szebbnél szebb dallamokat dúdolnak, miattatok még a szél se fúj, nehogy bántódásotok essen.A meleg kézfogás és azt mondjátok egymásnak , hogy sose fogjátok elengedni egymás kezét.Azt hiszitek, hogy mindig együtt lesztek, de nem tudjátok , hogy a sors mit hoz...ti csak a jelenbe éltek.
És lám a jelen éppen akkor jelent meg , mikor együtt mentetek át az átjárón és egy eszeveszetten száguldó autó felétek hajtott.Az idő leállt.Ti még mindig fogjátok egymás kezét..egyre jobban szorítsátok...nem tudva , hogy mi fog történni.Vajon nektek megy vagy szerencsésen megússzátok és minden jó lesz.
A szél egy pillanat alatt fújni kezd és már sejtitek, hogy mi fog történni.Még jobban megszorítsátok egymás kezét mutatva , hogy egymás mellett vagytok ……..és nektek ütközik az autó!
A nap már nem ragyog, mert sötét felhők bújtatták el őt.Minden együtt töltött idő egy szempillantás alatt véget ért.Most is ugyanúgy feküsztök , ahogy reggel történt , annyi különbséggel , hogy soha többet egymás szemébe nem fogtok nézni, nem fogjátok látni a világot, az örökkévalóságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése